Beszélgetés Mgr. Kiss Máriával, iskolán gyógypedagógusával, logopédusával. Az interjú során rávilágítunk a logopédus feladataira, majd kitérünk a laggyakorobb beszédhibákra is.
• Mivel is foglakozik a logopédus, illetve a logopédia?
A logopédia kifejezés a görög logos: beszéd és a paideia: nevelés szóból származik.Ez a tudományág a beszédhibák megelőzésésnek és javításának elméletét és gyakorlatát jelenti. A logopédus az a szakember, aki különböző pedagógiai és egyéb módszerekkel segít az esetleges beszédrendellenesség kiküszöbölésésben és megszüntetésében. A kisgyermekkort érintő leggyakoribb beszédrendellenességnek számít: a helytelen beszédhangkiejtés, úgynevezett pöszeség ( pl. az „s“, „sz“ hangok cseréje, nem megfelelő helyen történő hangképzés „uvuláris-torok r“), a hadarás - túl gyors beszédtempó, a dadogás – akadályozott beszédtempó, a megkésett beszésfejlődés- gyermek korától elmaradó beszédindulás. Rengeteg terület van, amivel egy logopédus még foglalkozik, ezeket csak felsorolásban említeném, pl. a mutizmus- a kialakult beszéd valamilyen okból való nem használása pl. a gyermek csak otthon beszél, rinolália-orrhangzóság, dysphagia-nyelési nehézség, dysartria-hangképzés folyamatosságának zavara, dysphonia-a hangszálak nem megfelelő használatából eredő beszédhang képzési hiba pl. a rekedtség, diszfázia - beszédértés és beszédprodukció zavara a kialakulóban levő beszéd esetében, afázia-beszédértés és beszédprodukció zavara a már megszerzett beszéd esetében.
• Mikor keresse fel a szülő a szakembert? Van e meghatározott kor, időszak amikor már a gyermeknek beszélni kell tudni?
Az 1-1,5 gyermek az őt körülvevő tárgyakat, személyeket szavakban megnevezi, 2 éves kora körül már 2 szavas egyszerű mondatokat alkot, 2,5 -3 gyermek mondatai már 3-4 vagy több szóból állnak, illetve összetett mondatokat is használ. Az óvodába kerülő 3 éves gyermek már rendelkezik olyan alapszókészlettel, amivel a hozzá intézett egyszerű instrukciókat megérti, saját szavaival igényeit, közölni valóját kifejezi, és élményeit rövid, történet formájában környezetével tudatni képes. A 3-tól 6 éves korcsoport beszédjére általánosan jellemző a beszédhangok helytelen képzése, kiejtése, felcserélése vagyis a pöszeség. A gyermek korától és a helytelenül képzett hangok számától is függ, hogy a gyermeknek mikor indikolt a logopédus segítsége. Mindenképp javaslom a logopédiai foglalkozást, annál a 2,5-3 éves gyermeknél, aki nem beszél, valamint azon nagycsoportos gyermeknél, aki helytelenül ejti, vagy felcseréli a beszédhangokat.
• Amennyiben mégsem indul el, nem idul be a beszéd, lehetséges e, hogy komolyabb problémával állunk szembe?
A gyermek, ha 3 éves koráig nem beszél, és rövid időn belül, többnyire az óvoda: új ingerek hatására, kis időn belül nem indul be a beszéd, ebben az esetben megkésett beszédfejlődésről beszélhetünk. Ennek hátterében különböző tényezők állhatnak, problémás terhesség, nehéz szülés, szülés utáni akadályozott adaptáció. Amennyiben a gyermek 3,5 -4 évesen sem beszél, a beszédre sem reagál (nem figyel, elfut, ha beszélnek hozzá stb.) a logopédiai vizsgálat mellett javasoljuk a ful-orr-gégészeti, neurológiai, pszichológiai vizsgálatot is. A probléma felkutatása ilyen esetben összetettebb, hosszú megfigyelési folyamatot igényel, és mindenképp szakemberek együttes munkáját, hogy kiderüljon mi miatt gátolt a gyermek beszédindulása. A háttérben lehetséges gátló tényező hallásprobléma, szorongás vagy a gyermekkori autizmus (komplex fejlődési zavar a gyermek szociális kapcsolatteremtő képességét, kommunikációját, játékát, képzeletét, gondolkodását és viselkedését érinti) is lehet.
• A gyógypedagógus,logopédus sikere abban rejlik, ha sikerul kellő korrekcióval beindítani, megmozdítani azt a készséget, szervet ami esetleg blokkolva van. Mennyire fontos a szülő szerepe ebben a a folyamatba?
A logopédiai foglalkozás tanítás és tanulás kölcsönös folyamata. Például az új hang elsajátításához és rögzítéséhez nagyon fontos mozzanat az állandó ismétlés. A logopédus által megtanított ismeretek, feltétlenül igénylik az otthoni munkát, ismétlést, ami által a megtanultak rögzülnek. A kérdésre válaszolva a szülő szerepe nagyon fontos, mert az
alkalmankénti foglalkozásokkal hosszú távú eredményeket, csak a szoros együttműködés által érhetünk el. A kisgyermekkori beszédfejlődés szempontjából fontosnak tarom megemlíteni, hogy a szülők próbáljanak időt szakítani a közös beszélgetésekre, társasjátékozásra, esti meseolvasásra, amivel nagy részben hozzájárulhatnak a helyes beszéd kialakulásáshoz.
• Köszönöm szépen a hasznos információkat.
PaedDr. Tóth Szilvia